Októberben, egy szeles csütörtök éjszaka alatt többet változott a kertünk, mint előtte tíz év alatt. Reggel a teraszajtóból néztem ki, és először nem értettem, mit látok: a hátsó sarokban álló öreg fűzfa két vastag ága a földön feküdt, a szilvafa koronája megbillent, a gyep pedig tele volt gallyakkal, levéllel és letört diófaágakkal.

Az első gondolatom az volt, hogy mindezt minél gyorsabban el kell tüntetni. A második, hogy fogalmam sincs, hogyan. Ebből a két gondolatból lett az elmúlt hetek tanulsága, most leírom öt pontban.

Az első két lecke: a lehullott ág nem szemét

Az első, amit meg kellett tanulnom, hogy a lehullott ág nem szemét, hanem anyag. Régebben a kerti hulladék nálunk egyet jelentett a kupaccal, amit tavasszal valaki elszállít, vagy amit a nagyapám idejében egyszerűen meggyújtottak a kert végében. A faluban ma már nem lehet égetni, és őszintén szólva örülök neki.

A második lecke ebből következett: a gallyból és a vékony ágakból egyszerűen rakást építettünk a kert legárnyékosabb sarkában. Nem rendezett, nem szép, de két hét alatt megtelt élettel. Rigók kapirgálnak benne, és egyik este a feleségem halkan hívott ki: a rakás alól egy sün dugta ki az orrát. A levelet a gyümölcsfák alá terítettük, mulcsnak.

A vastag ágakkal viszont ez nem működött. A fűz két nagy ága együtt hosszabb volt, mint a kerti fészer, a diófa ágai pedig összegabalyodtak a sövénnyel. Ezeket fel kellett darabolni, mielőtt bármi mást kezdhettünk volna velük, és itt jött a gond. A fészerben álló láncfűrész, amit még az apósomtól örököltünk, három rántás után megmozdult, aztán a lánc lötyögni kezdett, a vágás ferdén ment, és a gép inkább tépte, mint vágta a fát. Két ág után feladtam, és a gép visszakerült a polcra, az ágak pedig ott maradtak a fűben. Napokig kerülgettük őket, és esténként bosszantott, hogy egy félig használható szerszám miatt áll az egész kert.

Pár estével később egy kertészkedő fórumon jött a megoldás, és ott hallottam először a Péter Láncfűrész nevét és weboldaluk címét, a peterlancfuresz.hu-t. Mindjárt elmesélem az egész sztorit, de előtte szeretném hangsúlyozni, hogy álmomban nem gondoltam volna, milyen profi csapatra és felületre fogok bukkanni. Amiről talán sokan azt hihetik, hogy online nem biztonságosan intézhető procedúra, az most többszörösen bebizonyította, hogy teljesen működőképes, ha van egy megbízható weboldal és egy szakértő csapat egy márka mögött.

A harmadik lecke: a jó szerszám kevesebbet pazarol

A fórumon valaki pont arról kérdezett, érdemes-e egy húszéves fűrészt megjavíttatni, vagy inkább újat venni. Az egyik hozzászóló hosszan és türelmesen válaszolt. Leírta, hogy a régi gépek többsége csak azért tűnik halottnak, mert a lánc kinyúlt, a vezetőlemez elkopott vagy a gyertya elkormozódott, és hogy ő az alkatrészeit évek óta a Péter Láncfűrész webshopjából rendeli. Hozzátette, hogy ott nem kell kitalálni, mit keres az ember, mert márkák és típusok szerint vannak rendezve az alkatrészek. Valaki alatta rákérdezett, tényleg bevált-e neki, mire ő leírta, hogy a saját fűrészén már a második láncot cseréli, és mindkettőt a láncok közül választotta ki a lemezre ütött számok alapján. Ez a mondat győzött meg, mert pontosan olyan volt, mint egy szomszéd tanácsa a kerítésen át: nem dicsért, csak elmondta, mit csinál.

Kíváncsiságból megnyitottam az oldalt. A peterlancfuresz.hu saját állítása szerint több mint 40 000 termékkel dolgozik, és amikor végigkattintottam a menün, ezt el is hittem. Külön volt a lánc, külön a vezetőlemez, és a vezetőlemezekhez még egy beazonosító segédletet is találtam, ami nekem, laikusnak, aranyat ért. A fórumozó tanácsa szerint lefényképeztem a lemezen lévő számokat, és ezekből derült ki, milyen láncot kell keresnem.

A környezet szempontjából ez volt talán a legnagyobb lecke: egy fűrész, ami javítható, nem lesz hulladék. Ha akkor elmegyek és veszek egy újat, a régi a fészerben rozsdásodik tovább, vagy előbb-utóbb a lomtalanításon köt ki. Így viszont egy lánc és egy lemez elég volt ahhoz, hogy a gép újra dolgozzon. A rendelés pár perc volt. Amikor megjött a csomag, a konyhaasztalon bontottam ki, a feleségem pedig kicsit gyanakodva nézte, ahogy a fényes, olajos láncot a régi mellé fektetem. Egymás mellett látszott igazán, mennyire elkopott a régi: a fogai lekerekedtek, a szemei között kotyogás volt, mint egy kinyúlt karkötőn. Egy délután alatt, a fórumon olvasott sorrendet követve felcseréltem a láncot és a lemezt, és a fiamat megkértem, tartsa a zseblámpát, mert a fészerben már sötétedett. A fűz ágai sorban, szép egyenes vágásokkal váltak kezelhető darabokká.

Az utolsó két tanulság a tavasz előtt

A negyedik lecke az volt, hogy a feldarabolt ágból is lehet még több. Amíg a webshopban böngésztem, láttam, hogy ágaprítókat is tartanak, és azt is, hogy van bérgépparkjuk, ahol aktuális ártábla szerint ki lehet bérelni gépet. A Péter Láncfűrész kínálatában a nagyobb, benzinmotoros aprítók mellett ott voltak a kisebb, kertbe való gépek is, és ez segített elképzelni, mekkora gép kellene egyáltalán egy ilyen kerthez, mint a miénk. Mi végül nem vettünk ágaprítót, egyetlen viharkár miatt nem lett volna értelme, de a szomszéddal már beszéltük, hogy tavasszal, a metszés után átnézzük a bérgépek ártábláját, hátha közösen megoldható a dolog. A diófa és a szilva aprítéka a sövény tövébe kerül majd, ott tartja a nedvességet, és elnyomja a gyomot. Így az ág a kerten belül marad, nem kell elszállítani, és nem kell elégetni sem.

Az ötödik és utolsó tanulság a karbantartásé. A fórumon ugyanaz a hozzászóló azt is írta, hogy a legtöbb gép nem egyszerre romlik el, hanem apránként, és aki évente egyszer ránéz, az megúszhatja a nagy javítást. A webshop Hasznos menüpontjában szervizlistákat, robbantott rajzokat és szerelési tippeket találtam, és a robbantott rajzokon végre megértettem, hogyan kapcsolódik egymáshoz a lánckerék, a kuplung és a lemez. Elmentettem magamnak egy listát arról, mit kell évente megnézni a fűrészen: a lánc élességét, a lemez kopását, a légszűrőt és a gyertyát. A jegyzet most ott lóg a fészer ajtajának belső oldalán, egy rozsdás szögön, a metszőolló mellett.

Az ágak ma már nem fekszenek a fűben. A vékonyabbak a sünrakásban vannak, a vastagabbak tűzifaként száradnak a fészer mellett, a levelek a gyümölcsfák alatt pihennek. Ha valaki megkérdezi, mit tanultam ebből az őszből, nem a viharról beszélek, hanem arról, hogy egy kertben szinte semmi nem szemét, csak az ember sietsége teszi azzá. A szerszámokra is igaz ez: az apósom fűrésze most a fészer polcán pihen, a peterlancfuresz.hu oldaláról jött lánccal és lemezzel, és tavasszal, a metszésnél már nem kiszámíthatatlan öreg gépként veszem le, hanem olyanként, amelyiknek minden kopó részét láttam már közelről.

Úgy gondoltam, hogy egy ennyire jó tapasztalatról itt, a blogon is érdemes lehet beszámolnom minden kedves olvasónak. Remélem, hogy sokak számára hasznos információ lesz mindaz, amit itt a Péter Láncfűrész kapcsán összegyűjtöttem. Azért meséltem el ezt a történetet, mert hiszek abban, hogy segíthetjük egymást a pozitív tapasztalataink megosztásával. Nem is szaporítanám tehát a szót: bátran próbáljátok ki a webshop nyújtotta lehetőségeket. Ha pedig elakadtatok, kérdezzetek tőlük bátran a megadott elérhetőségek valamelyikén, szívesen segítenek a választásban, hogy a lehető legjobb üzlet köttessen meg.