Soha nem hittem volna, hogy végre megérem ezt a pillanatot is, hogy a saját házunkba költözhetünk. Tíz hosszú küzdelmes évünkbe került.

A házunk

A lakás, amit béreltünk, igazán jó helyen volt, a központban. Szerettem itt lakni, tágas, két szobás lakás, erkéllyel. A főbérlőnk is remek ember, soha nem volt semmi gondunk egymással. Ezt igazolja az is, hogy majd öt évet laktunk ott.

Persze az álmunk nem a panel volt, zárt falat, nincs tér, hanem a családi ház. Azt gondolom sok embernek ez az álma, kevés ember van, aki ne vágyna a kertes házba, tágas terekbe, a kertbe ki. Persze mindezek velejárója, a kert gondozása is. Tudom, sokan nem szeretnek füvet vágni, de én mégis ki vágytam.

A ház kicsi, hozzá illő helyes fa kerítéssel, amolyan régi parasztház stílusa van, nagyon szeretem ezt a kombinációt. Mindig is arra vágytam, hogy egy ilyen helyes kis házunk legyen. Lamellákkal az ablakon, helyes kis ablakokkal. Azonnal beleszerettem.

A házvásárlás részletei

Tíz évünkbe került, és a szüleink segítségébe, hogy az önrészünk meglegyen, és meg tudjuk vásárolni a házat. Abban a faluban van ahol az én szüleim élnek, én nagyon örültem neki, hogy ott találtuk meg a leendő otthonunkat.

A bank válaszát vártuk két hétig. Idegőrlő két hét volt! Vártuk, hogy jöjjön a válasz, de nem jött semmi. Közben a banki értékbecslő kijött, hogy megnézze, megvizsgálja, és felértékelje a házat, a bank szempontjából. Végül megcsörrent a telefon, két és fél hét után, egyik délután, és közölte a banki ügyintéző, hogy megkapjuk a hitelt, menjünk be a bankba, a további ügyintézés végett.

Nyár közepén költöztünk ki, emlékszem június 15.-én.

A költözésünk körülményei

Rengeteg holmink volt. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi mindent gyűjtöttünk össze az évek folyamán. Ahhoz, hogy egyszerre el tudjunk költözni, segítségre volt szükségünk. Mivel egy személyautó kevésnek bizonyult a költözéshez, így egy teherautót rendeltünk akkorra, azzal egyszerre el tudunk vinni mindent.

Persze ehhez az is kell, hogy gyorsan fel, és le is tudjunk pakolni.

A költözés előtt, egy hónappal, már doboz-doboz hátán volt a lakásban, és kis ösvények voltak mindenhol. Emlékszem, folyton belerúgtam ez egy dobozba, ami valamelyik sarkon állt. Igyekeztem felcímkézni a dobozokat, hogy tudjuk, melyik a törékeny, az extra törékeny, amiben az esküvőnkre kapott kristály pohár készlet van. Nagyon szeretem ezt a készletet, és nem akartam, hogy összetörjön még véletlenül sem. A nem kellő holmikat, mint a téli is, elcsomagolhattam, hiszen azokra most nem volt szükség.

Szerencsére, a párom munkahelyén a srácok, egy pár doboz sör ellenében, és egy jó pizzáért cserébe, felajánlották, hogy eljönnek segítenek szívesen, hogy gyorsan fel, és le tudjunk pakolni.

Már csak az ő fuvarúkról kellett gondoskodni, hiszen a mi autónk nálam maradt azért, hogy a végén még ki tudjam takarítani a lakást, tisztán át tudjam adni, és a maradék pár holmit ki tudjam vinni.

Úgy döntöttünk, a legegyszerűbb megoldás, a buszbérlés. A kisbuszba mindenki befér, és egyszerre tudnak utazni.

Ha jól emlékszem, két órába került, hogy a kocsit megpakoljuk, és elinduljanak a fiúk, az új házunk felé kipakolni a holminkat. A lepakolás már persze könnyebben, és gyorsabban ment.

Az idő nem volt kegyes hozzánk, és az eső is eleredt, így hamar kellett pakolni. Estére az egész ház, egy nagydoboz volt, ami tele volt pakolva kisebb dobozokkal.

Mára elmondhatom, hogy a költözésünk után fél évvel is még vannak dobozok, amik nincsenek kicsomagolva. Biztos, ha valami kell, a legutolsó dobozban van, és ez katasztrófa. Szerintem, már minden dobozt már vagy tízszer átforgattunk, mert valami mindig kellett.

De tudom, egyszer, minden a helyére kerül, és ami fontos, a végleges helyére!