Egy barátom meghívásának tettem eleget, a télen. Nagyon örültem, hogy találkozhattam vele, hisz nagyon keveset van itthon, és nincs időnk egymásra. Régi barátság ez, de a távolság megnehezíti a kapcsolattartásunkat. Beletemetkezünk a hétköznapi gondjainkba, és a vállalkozás, ami a családunk fenntartását biztosítja, csak még jobban megnehezíti a jó és szoros kapcsolat ápolását. Azért ha tehetjük, figyelünk egymásra, és mint amolyan örök barátok, azért tudjuk, mi van egymással. Ezért is örültem neki, hogy kiutazhatok hozzá, és egy pár napot együtt tölthetünk.

Idegenben az ember mindig tanulhat valami újat.

Ezt a pár napot, annak szenteltük mind a ketten, hogy nincs munka, nincsenek napi problémák, hanem csak mi vagyunk, és a barátságunk. Nagyon jól éreztem magam, hiszen szinte egyáltalán nem tudok kiszakadni a munkából, és egy kicsit már kezdtem besokallni. Rengeteget beszélgettünk, és megmutatta azokat a helyeket, amiket úgy gondolt, hogy szívesen végigjárnék vele. Megbeszéltük az élet nagy dolgait, ahogy ezt a férfiak szokták a barátijaikkal. Rengeteg energiát adott nekem az, hogy láttam őt, és a sikereiről mesélt. Jó volt kicserélni a tapasztalatainkat egymással. Nagyon hasznos dolgokat mondott, magánéleti gondjaim megoldására, és tőle szívesen is fogadtam ezeket. Ettünk és ittunk finom ételeket, italokat. De volt egy hely, ami nagyon megfogott engem. Azért is, mivel ez a barátom kedvenc helye volt, és láttam, hogy milyen hatással van rá. Ez egy kis kávézó a belvárosban. De nem egy itthoni felfogás szerinti kávézó, mint az enyém, amit vállalkozásban viszek, hanem valami más. Teljesen más. A berendezés is gyönyörű volt, de volt ott még valami, ami különlegessé tette. Az pedig a kávé! Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a kávék! Mert ezen a helyen száznegyven féle kávét készítettek igény szerint. Én, aki nagyon szeretem a kávét, mégse tudtam elképzelni azt, hogy létezhet ilyen sok féle. És mégis létezik. Ezt ne úgy képzelje el senki, hogy különböző hozzáadott kiegészítők teszik különbözővé egymástól ezt a sok csodát, hanem tudni kell, hogy a készítésének az eljárási módja is szinte mindegyiknek más. Mivel a barátom, jó ismerőse volt a tulajdonos, így bemutatott neki, és betekintést nyerhettem egy pár kávévarázs elkészítésének módjába. Gyorsan rá jöttem arra, hogy szerelmese lettem a kávékészítésnek. De arra is rá kellett jönnöm, hogy ezt meg kell tanulnom, és ezzel szeretnék az életem hátralévő idejében foglalkozni.

Mikor a búcsúzásra került a sor, a barátom mivel látta rajtam az elszántságot, egy kijelentést tett nekem. Azt mondta, hogy az alig egy éven belül esedékes kerek számú születésnapját, Budapesten szeretné ünnepelni, és tőlem kérne egy ajándékot. Mégpedig azt, hogy születésnapját egy olyan kávézóban tölthesse, ahol megkapja ugyanazt a hangulatot, és minőséget, mint itt a kedvenc helyén. És hozzátette, hogy tudja, hogy nem fog bennem csalódni.

Ez nagyon ösztönzőleg hatott rám, és már hazafelé azon gondolkodtam a repülőn, hogy ezt hogyan tudom kivitelezni.

Barátom kedvenc kávézója.

Hazaérve, a könyvelőmmel és egy pár barátommal átbeszélve, mérlegeltem a lehetőségeimet. Nem olyan hatalmas összeg áll rendelkezésemre, de baráti segítséggel ki tudom gazdálkodni. A tervek gyorsan elkészültek és a szükséges átalakítások is jól haladtak. De hiányzott az álom kávézóhoz egy nagyon fontos dolog. Ez nem más, mint a szaktudás! E nélkül semmit sem ér az egész. Két emberemet, akik nagyon megbízhatók és a legjobb dolgozóim mióta vállalkozó vagyok, megkérdeztem, hogy mennyire partnerek ebben a változásban. Mindketten teljes mellszélességgel kiállnak a siker mellett, amit nagy örömmel fogadtam. Most csak azon kellet dolgozni, hogy hol van barista képzés Budapesten? Nem volt könnyű, de találtam egyet, ami éppen akkor indított el egy tanfolyamot. A két dolgozóm mellett, én is elvégeztem ezt a képzést, és ezzel a tudással indultunk neki a régi, de mégis új kávézó beindításának. Annyira szépen alakultak a dolgok, hogy a barátom születésnapjára minden úgy jött össze, ahogy szerettem volna, és eleget tudtam tenni a kérésének. Büszkén és hálásan kísértem be abba a bokszba, amit szándékosan úgy alakítottam ki, ahogy a kedvenc helyén láttam. Ugyanolyan volt még az párnák textilje is mint ott. Egy baráti kézfogás és egy őszinte ölelés az, ami az elfogyasztott kávé után a legnagyobb elismerés volt számomra.