Még anno az egyetemen volt egy ismerősöm. Nagyon szerette a környezetet. Otthon saját maga nevelt egy csomó féle növényt, gyógynövényt, ezekből néha hozott is be a kollégiumba. Meg persze virágokat is nevelt, sokat. A rózsák voltak a kedvencei, de minden más is volt mellette. A szobánk olyan volt, mint egy dzsungel. A harmadik lakótársunk egy akváriumban tartott teknőst. Csak én pakoltam tele a polcom Star Wars figurákkal, mondván: „Az erő segít a vizsgákban.” Végül is valahogy csak segített, mert végül mindenből átmentem. Hogy hányadik próbálkozás után, az másik kérdés.

Tehát ez a szobatársam nagyon szerette a növényeket gondozni, csak sajnos saját magát kevésbé. És ez szagokban sokszor meglátszódott. Vagyis inkább érződött. Nem úgy kell elképzelni, hogy egy undorító állattal laktunk együtt, pusztán teljesen természetes volt nála, hogy elég 2 vagy 3 naponta fürdeni. A fogmosás is csak ritkán jutott eszébe. Ami azért baj volt, mert hajlamos volt cukros dolgokat enni, inni a nap folyamán többször is. Talán harmadik vagy negyedik évben észrevettem, hogy néha erős fájdalomra panaszkodik. És ez kezdett rendszeres lenni. Addig-addig győzködtem, míg rávettem, hogy menjen el dokihoz. Ezért elkezdtünk keresni egy magán fogászatot Budapesten.

Ez nála kényes téma volt, nem igazán szerette az orvosokat. Próbáltunk olyat keresni, ahol magasabb színvonalú ellátást kap, és közben nem kell eladnia mindenét, hogy meg tudja tömni az orvos zsebét, míg ő a fogát tömi. Ha már egyszer elmegyünk fogorvoshoz (igen, megígértem neki, hogy elmegyek vele), akkor már olyan helyre akartunk, ahová rendszeresen vissza tudunk járni, és nem kell mindig újat keresni valamilyen okból kifolyólag. Ehhez persze az kell, hogy jól érezzük magunkat ott. Már amennyire lehet. Ha kedves és készséges az orvos és az asszisztens, akkor az már sok plusz pontot jelent. Elvégre sok kérdése lehet általában a betegnek, amit nem mindig mer feltenni, mert fél, hogy az orvos negatívan reagál majd. Épp ezért lehet, hogy nagyon fontos kérdéseket nem tesz fel, ami a későbbiek folyamán hasznos lehetne. Épp ezért fontos a bizalom orvos és páciens között. A modern felszerelés alapvetően elvárt dolog, senki sem szeretné, hogy egy olyan fogóval húzzák ki a fogát, amivel előtte a csapot is szerelték. Illetve a jobb felszerelés jobb minőségű ellátásra ad lehetőséget.

Na, és ott van még az időpont. Egyetemista lévén nem bővelkedünk a szabadidőben (illetve van, csak akkor is tanulni kéne), ezért fontos, hogy úgy tudjunk menni, ahogy a mi időnk engedi. Persze nem biztos, hogy száz százalékig hozzánk fognak tudni igazodni, de ha megpróbálják, már az szuper. Nagyjából ezekkel a feltételekkel kerestünk magán fogászatot, ami végül sikerült is, és tök boldogok voltunk. Azelőtt nekem se voltak szép emlékeim a fogorvosi székben eltöltött időkről, de szerencsére ezt sikerült felülírni a későbbi években, így teljes nyugalommal tudok járni dokihoz, hogy a fogaim egészségét megőrizzem.