Gyerekkorom óta leginkább a szabadban szeretek tartózkodni, nem szeretem a mesterséges, bezárt tereket. Mivel vidéken laktam 25 éves koromig, ezért erre mindig meg is volt a lehetőségem, Valószínűleg ennek is köszönhetem azt, hogy nagyon ügyelek mindig arra, hogy környezettudatosan éljek, és ezen belül is a köztéri és természetbeli szemetelés visszaszorítására fektetek nagy hangsúlyt. Folyamatosan ügyelek arra, hogy még egy cigi csikket se dobjak el, akkor is, ha a legközelebbi szemeteskuka esetleg kilométerekkel arrébb van (például túrázás közben). Ez sokak számára furcsa megoldás, főleg azért, mert olyan tévhitek keringenek, miszerint a papír zsebkendő és a cigi csikk sem ártalmas a környezetre nézve, az anyagukból adódóan. Úgy gondolom, hogy ez a feltételezés nem helyes, hiszen akkor is tartalmaznak minimális műanyagot, mely megakadályozza a természetes bomlást. Sőt, nem is túl esztétikus például egy erdei séta során megjelölni az általunk bejárt utat mindenféle hulladékkal.

Éppen ezért nem régiben úgy döntöttem, hogy keresek egy számomra ideális értékrenddel rendelkező civil szervezetet, melynek hivatása felvenni a küzdelmet az indokolatlan szemeteléssel. Az egyik ismerősöm javaslatára nem sokkal az elhatározás után, már be is léptem a kiválasztott környezetvédelmi szervezetbe, és azonnal aktivizáltam is magam, így hamar rendes jogú tagja lettem.

Az utóbbi időben nagyon megnőtt a Tiszán a sportturisták száma. Ezzel alapvetően nincs is nagy probléma, azt leszámítva, hogy több ember nagyobb mennyiségű szemetet is jelent. Pedig ennek nem kéne így lenni, főleg mert a sportolók köreiben, ha csak egy kicsit is, de valamivel az átlagnál értelmesebb embereknek örvendhetünk. Már pedig az értelmes ember nem ellensége saját magának, így nem feltétlenül célja tönkretenni a környezetét, a szemeteléssel pedig egyéb más dolog nem érhető el.

Az aktivista csoportunk így hát különböző támogatói befolyt összegekből, illetve saját felajánlásokból egy hetes tábort szervezett a Tisza egyik leglátogatottabb és emiatt leginkább veszélyeztetett szakaszára, és ott az egy héten keresztül kemény munka alá vetette a tagokat. Rengeteg tennivaló volt, nem is gondoltam volna, hogy ilyen óriási mennyiségű szemét fel tud halmozódni ott, ahol ez annyira nem is látszik meg. Biztosan láttatok már olyan területeket, ami már szinte bűzlött a szeméttől, annyira csordultig volt vele. Ha egy aránylag tisztább környezetű helyen ilyen hatalmas mennyiségű a hulladék, akkor az ilyen instant szeméttelepeken vajon hány köbméter lenne összegyűjthető?

Egyéb iránt imádok táborozni, fesztiválozni, szeretem, ha kicsit kiragadnak a komfortzónámból. Egyedül a higiéniai lehetőségek zavarnak az ilyen helyeken, pontosabban azok hiánya. Alapvetően nem szeretek nem otthon mosdóra járni, hát még a nem megszokott helyen történő zuhanyzással milyen gondjaim vannak. Pedig egy-egy táborozós estét követő reggelen azért mind a kettő lehetőség jót tud tenni az emberrel. Már az első nap úgy elrontottam a hasamat a vacsorával, hogy a másnap reggeli szemétszedésnél már leginkább egy kérdőjelre emlékeztetett a testtartásom. Annyira görcsölt a hasam, hogy nem tudtam még csak normálisan ülni sem. Ekkor ismerkedtem meg a velem szomszédos sátorban lakó lánnyal, aki sokkal előrelátóbbnak bizonyult, mint én. A lánynál ugyanis – velem ellentétben – volt mindenféle gyógyszer, melyekkel szinte bármilyen hirtelen jött, nem várt fájdalmat, betegséget lehetett volna kezelni. Fel is ajánlott nekem egy adag Drotaverint, ami állítólag egy csapás alatt megoldja az ember puffadási, hasgörcsi problémáját. Gyorsan átolvastam a betegtájékoztatót, és mivel nem találtam semmilyen kifogásolható pontot benne, ezért örömmel elfogadtam a Drotaverin-t. Valóban gyors és teljes megoldást jelentett. Pár perccel később elkezdett enyhülni, majd végül teljesen megszűnt a fájdalom. Amint visszatértem a civilizációba, be is szereztem otthonra is egy nagyobb adagot a Drotaverin-ből, és most már az egész család használja, hasonló jellegű problémák esetén.