Mivel hétvégén nagyon szép idő volt, ezért a legjobb barátnőmmel, Judittal, megbeszéltük, hogy a szombat délutánt a természetben töltjük, mivel mindketten szeretünk kinn lenni a szabadban, nem csak nyáron, hanem akár télen is.

Hiszem azt, hogy minden évszaknak megvannak a maga szépségei, ugyan úgy, ahogy a tavasznak és a nyárnak, úgy az ősznek és a télnek is.

Ősszel gyönyörű, amikor a falevelek gyönyörű színekben pompáznak és imádom, amikor sétálok és recseg a talpam alatt az avar. A nyári meleg után szabályosan jól tud esni, amikor reggelente kicsit hűvös az idő, de a nap sugarai délután még melegítik az ember arcát.

Télen a havat imádom a legjobban, de sajnos nem minden évben élvezhetem ezt a gyönyörű természeti képződményt. Idáén mondjuk kegyes volt velem a sors, több héten át élvezhettem a havat és szerintem én voltam az egyetlen ember, aki nem rimánkodott a hideg és a latyak miatt, hanem csak a szépet látta a fehér takaróban.

Persze hiába tagadnám, a tavasz és a nyár azért nekem is közelebb áll a szívemhez, mint a hideg idő. Ahogy ébredezik a természet és melegszik az idő, a csizmát felváltja a tornacipő, a téli kabátot pedig a bőrdzseki, minden reggel egyre jobb és jobb a kedvem.

Talán ha választanom kéne, akkor a tavasz lenne a kedvenc évszakom. A nyár néha már túl meleg és párás, zavaró tud lenni, mikor negyven fok van a napon, de az embernek mégis hosszú nadrágban és blúzban kell átmennie a városon, hogy beérjen a munkahelyére.

Tavasszal viszont ilyen gondja sincs az embernek. Csiripelnek a madarak, rügyeznek és virágoznak a fák és még a levegő illata is megváltozik ilyenkor, az is élettel teli lesz.

Ilyen hangulatban találkoztunk Judittal szombat délután és sétáltunk egy nagyot a Duna parton, miközben az utóbbi hetek történéseiről számoltunk be egymásnak. Én a cicámról meséltem sokat, aki egy igazi kis kópé, mert mindig valami huncutságot csinál, de annyira édes, hogy nem tudok rá haragudni.

Judit pedig megosztotta velem, hogy a szülei éppen most csináltattak új konyhabútort és múlt héten ő segített nekik kiválasztani a bútorlap színét.

A jó hangulattól és a sétától mindkettőnknek megjött az étvágya is, szóval kénytelenek voltunk megállni a kedvenc lángosozónknál – persze nem mintha annyira kényszeríteni kellett volna egyikünket is – és egy sajtos-tejfölössel koronáztuk meg ezt a kellemes délutánt.

Mikor viszont hazaértem, egy picit lankadt a lelkesedésem, mivel arra lettem figyelmes, hogy Frici, a cicám leverte a komód tetejéről a fikuszomat, szóval kénytelen voltam nekiállni és feltakarítani a pusztítás nyomait.

Szerencsére a növényt meg lehetett menteni és komoly károkat nem szenvedett az eséstől, de Fricit azért leszidtam, hogy többet ne bántsa szegény, védtelen kis növényeimet.

Nektek hogy telt a hétvégétek? Élvezitek a tavaszt?